Eurasia Press & News
Az egy furcsa történet, amikor a róka fenyegetve érzi magát a tyúkoktól, és ezért elővigyázatosságból inkább megenné őket – ezzel a példával írta le a helyzetet az amerikai külügyminiszter, amikor az orosz– ukrán határon kialakult helyzetről kérdezték.
Anthony Blinken első alkalommal találkozott az új német külügyminiszterrel, a zöld pártból érkező Annalena Baerbrockkal. Fontos szövetségről van szó, mivel a németek nélkül nem lehet tartós megoldást találni a NATO–orosz viszonyra.
Az USA számára két világos szempont van: egyrészt az európai területek nem kerülhetnek egy domináns ország befolyása alá, másrészt pedig az oroszokat, mint a NATO stratégiai versenytársát, fel kell tartóztatni. Ennél jóval bonyolultabb az oroszkérdés a németeknél, mivel az exportorientált német gazdaság nem akarja elveszíteni az orosz piacokat (ahogy egyébként a kínait sem). Ráadásul az orosz befolyásszerzés gondosan kiépítette hálózatait, látványosabban a német baloldalon, gondoljunk csak Schröderre.
Máshogy fordítva az optikát ez azt jelenti, hogy a németeknek jobban fáj minden gazdasági szankció, amit az oroszokkal szemben fel lehetne vonultatni egy ukrajnai agresszió esetén, mint a kényelmes, óceánnyi távolságra lévő amerikaiaknak. Másrészt az orosz lépések nyilván jobban veszélyeztetik a német nemzetbiztonsági érdekeket, ha Kijev hirtelen „elesne”. (Más kérdés, hogy nem tűnik racionálisnak egy orosz támadás Ukrajna ellen, de most nem ez a cikk témája.)
Berlinben tehát nehezebb döntést hozni arról, hogy mennyire nyílt fenyegetőzésbe érdemes belemenni. Az új német kormány most kicsit előre sasszézott, a zöldek ezt már a kampányban is vállalták. Ugyanakkor az új kancellár inkább a szocialisták régi, oroszbarátkozós arcát próbálja felvenni, így várhatóan tartós koalíciós feszültség lesz a Moszkva-kérdés.
Segített Baerbrocknak, hogy decemberben ítélet született a 2019-es csecsen származású grúz ellenzéki agyonlövése ügyében. Az áldozatot fényes nappal végezték ki orosz állami utasításra Berlin egyik utcáján – a bíróság megállapítása szerint.
Így külügyminisztersége első napjaiban máris két orosz diplomatát utasított ki az országból, és a német szuverenitás súlyos megsértéseként értékelte az esetet.
Közép-európai szempontból is fontos, hogy Berlin végül tisztázza új politikáját Oroszország felé. Míg a lengyelek, a Baltikum, a románok (tehát akiknek van olyan határszakaszuk, ahol az oroszok vagy a titkosszolgálatuk a proxi háborúkon keresztül aktív, lásd a belarusz „migránsválságot”) várják, hogy közeledjen a német–amerikai álláspont, addig a magyar kormány vagy épp a cseh elnök, a szerb miniszterelnök ezekről mást gondol. Egy karakteresebb német fellépés nagyobb egységet teremthet a régióban. Ezt szolgálná a „bukaresti kilencek” (a V4, a 3 balti állam, Románia és Bulgária) nemrég megtartott találkozója, ahol Blinken is felszólalt.
Lehet, hogy az orosz csapatösszevonás épp ellentétes célt ér el, mint amire szánták: ahelyett, hogy megosztaná a NATO-szövetségeseket, ezúttal talán egységesebb platformot teremt a mi oldalunkon. Legalábbis ideje lenne.
