Az inflációt csak lassítani fogja, de közben sokaknak kárt okozhat az élelmiszerárak fixálása

Piacgazdaságban szokatlan lépést jelentett be Orbán Viktor, pár alapvető élelmiszer árának októberi szinten való rögzítése ráadásul úgy történik, hogy azon mindenki veszít, csak az állam nem. A fogyasztók pedig nagyot nem nyernek vele.

Hat alapvető élelmiszer esetében jelentette be az árak október 15-i szinten befagyasztását a miniszterelnök. Orbán Viktor közlése alapján február elsejétől felső határa lesz a búzafinomliszt, a 2,8 százalékos tej, a kristálycukor, a sertéscomb, az étolaj és a csirkemell árának.

Az, hogy miért pont ezeket a termékeket határozta meg a kormány, vissza lehet vezetni arra, hogy ezek a legnépszerűbb élelmiszerek közé tartoznak, áruk pedig nőtt az elmúlt időszakban, vagy a piaci folyamatokat ismerők jelentős drágulást jósolnak a következő hónapokra. A búzafinomliszt vagy a kristálycukor esetében már az elmúlt időszakban is jelentős drágulás volt tapasztalható, az étolajnál pedig egyenesen kiugró volt az áremelkedés. De nem egyedül ez lehetett a szempont, hiszen hiányzik a listáról a rizs vagy a kenyér – márpedig mind az alapvető jellege, mind a drágulás miatt éppenséggel bekerülhettek volna a körbe. (A kenyér esetében persze magyarázat lehet, hogy feldolgozott élelmiszerről van szó. Itt esetleg azok járnak közvetlenül jól, akik maguk sütnek otthon kenyeret a bolti lisztből.)

A miniszterelnöki közlésből nem derült ki az sem, hogy az egyes élelmiszereknél van-e korlátozás. A 2,8 százalékos tejnél például csak a frisset, vagy csak az UHT-t veszi figyelembe a kormány, bekerülnek-e például olyan speciális termékek a körbe, mint a laktózmentes vagy a biotej? A kiszerelésről sem beszélt a miniszterelnök, így csak feltételezhetjük, hogy az egységár vagy a legjellemzőbb kiszerelés esetén (tejnél például egy liter, a cukornál vagy a lisztnél egy kilogramm) alkalmazott termékárnak szabnak felső határt.

2021 legfontosabb gazdasági jelensége az volt, hogy elszállt az infláció. Szinte senki nem úszta ezt meg, Magyarország, az USA, az eurózóna egyaránt rég nem látott inflációs mutatót ért el. Hogy számolják ezt ki, miként mérik meg, és mit lehet tenni ellene? Tényleg beleszámít a kvarcóra ára az inflációba, a lakásoké viszont nem?

Az persze a kisebbik talány, miért ezeket a termékeket választotta a kormány, egyelőre az sem világos, hogy az október 15-i árszint pontosan mit is jelent. A KSH adott pillanatra meghatározott árszintjét? Az egyes üzletek által az adott napon alkalmazott árakat?

A statisztikai hivatal havi szinten közli az egyes termékek árszintjének alakulását (a decemberi adatok publikálása péntek reggel várható), az online kasszák adatai alapján azonban ennél pontosabb (akár valóban üzletre lebontott) áradat is elérhető. Ha ez utóbbi módszert alkalmazzák, azzal is ellenőrizhető egy adott bolt (vagy boltánc) árképzése, ennél persze egyszerűbb módszer az árszint maximálása (ahogy azt az üzemanyagok esetében tette a kormány).

A piacgazdasághoz mondjuk egyiknek sincs sok köze, hiszen az árváltozás nem pusztán az üzletek rosszindulatára, hanem sokszor világszintű trendekre vezethető vissza. A sertéshús árát például befolyásolja a világszintű kereslet és a takarmányok árszintje, a magyar alapanyagárak pedig igazodnak a nemzetközi mozgásokhoz.

A drágulás számtalan tényezőtől függ az élelmiszerek esetében, közte akár olyan előre nem is látható dolgoktól, mint például egy hirtelen beütő állatjárvány, amilyen pár éve magasba lökte a tojás árát a csökkenő kínálat miatt. Ha azonban úgy nyomott az ár, hogy közben a termelő költségei (például a takarmány drágulása okán) nőnek, az megint csak piaci aránytalanságokat idézhet elő.

Magyarul: a kormány a választási győzelem érdekében a termelők, feldolgozók, kereskedők kárára avatkozik be a piaci folyamatokba. A termelők és feldolgozók pedig többnyire magyar cégek ezeknél a termékeknél – de a „gonosz multi” láncok között számtalan magyar tulajdonú kereskedő is működik.

Tíz százaléknál is többet drágul idén a karácsonyi bevásárlás

Négy év alatt harmadával drágult meg karácsonyi menünk ára, a leggyorsabb áremelkedést pedig az elmúlt egy évben tapasztaltuk. Ami a legaggasztóbb: az alapvető élelmiszerek után a hús ára is jelentős drágulásnak indult. A hvg.hu ötödik karácsonyi bevásárlása.

Orbán Viktor bejelentése tehát szokatlan egy piacgazdaságban, annak fényében azonban nem volt annyira meglepő, hogy a lengyel kormányfő kedden hasonló lépést jelentett be. Amíg azonban Varsóban a termékek árát terhelő áfa csökkentéséről döntöttek – vagyis a kormány az állami adóbevétel egy részéről mondott le –, Magyarországon a prognosztizálható árcsökkenésből eredő bevételkiesést a termékláncon verik le. Hogy ez az üzlet, a termelő vagy a feldolgozó, az leginkább attól függ, hogy a beszerzés milyen szerződések alapján történik. Ráadásul az sem világos egyelőre, hogy az intézkedés meddig lesz érvényben – a kormány nyilván az április 3-i választásokhoz időzíti annak hatályát, vagyis legalább két hónapig kötött áron vásárolhatunk.

A kurta bejelentésből az sem derült ki, hogy az árak maximálása csak a kiskereskedelemre vonatkozik-e. Ennek azért lehet jelentősége, mivel ezek az élelmiszerek számtalan feldolgozott élelmiszer alapanyagai. A sertéscomb például a húsvéti sonka alapja – ha a feldolgozó ezt olcsóbb áron tudja beszerezni, akkor az elméletben hathat a sonka fogyasztói árára. Ez azonban csupán elmélet, az pedig egyértelműnek tűnik, hogy ezek a feldolgozott termékek nem tartoznak a fixált árú körbe. Tehát hiába használnak a száraztésztához lisztet, egy csirkemellsonkához meg csirkemellet, a száraztészták és a sonkák ára továbbra is szabadon száguldhat előre.

És hogy mennyit is segíthet ez a lépés egy „átlagos fogyasztón”? Az inflációs kosárban a különféle termékek különféle súlyozással szerepelnek – elvileg – azt leképezve, hogy a lakosság fogyasztásában mekkora részt képvisel. A KSH inflációs kosara szerint valóban a sertéshús a legfontosabb húsféle, 2021-es súlyozása 1,288 százalék. A baromfihúsé csak 1,108. A tejen belül nem bontja a statisztikai hivatal, hogy milyenféléről van szó, általában véve a súlyozása 1,112 százalék. Az étolaj nem szerepel nagy súllyal a fogyasztói kosárban: 0,387 százalék. A liszté még ennél is kisebb, 0,176. Nem beszélve a cukorról, ami mindössze 0,269 százalékos súllyal húzza a fogyasztói kosarat.

Vagyis ha ezeket a termékeket összeadjuk, az átlagos fogyasztásnak valamivel több mint 3 százalékáról beszélünk. Ennél természetesen nagyobb lehet az arány például a nyugdíjasok, vagy általában a szegényebb fogyasztók esetében, de az is kérdés, hogy mekkora drágulásnak vet most gátat a kormány. Az étolaj esetében például október közepén már jó ideje nőttek az árak, míg a sertéshúsnál ezt csak a következő időszakra prognosztizálják.

Csodát tehát aligha tesz a kormány, amely minden elemző – és nem mellékesen a Magyar Nemzeti Bank – szerint is éppúgy tehet arról, hogy elszállt az infláció, mint a piaci folyamatok. Elérni legfeljebb annyit fog, hogy a következő hónapokban nem a sertéscomb meg a tej árának drasztikus emelkedését fogják emlegetni a lapok és az ellenzéki pártok. Legfeljebb a párizsi drágulása miatt fognak morogni.