Kész átverés!

Ursula von der Leyen stratégiája az Európai Bizottság élén eddig hatékonynak tűnik. Az uniós csúcsok előtt emeli a tétet, sokszor olyan javaslatot tár az állam- és kormányfők elé, amiről saját maga is tudja, hogy nem fogadják el, végül azonban olyan megállapodás születik, ami után mindenki győztesnek érezheti magát. Magyarország számára a győzelem ma már egyértelműen azt jelenti, hogy továbbra is minél inkább feleljünk meg az orosz érdekeknek.

Így történt ez a múlt heti uniós csúcs után is. Megegyezés született arról, hogy az Unió gázbeszerzői együttesen, egy vásárlóként lépnek fel a nyersanyag beszerzésénél. A cél az, hogy erősebb alkupozíciót alakítsanak ki, hiszen teljesen logikus, hogy közös fellépéssel előnyösebb szerződést lehet kialkudni, mivel csökkenti az gáz értékesítőjének extraprofitját. Az EU-csúcson született megegyezés értelmében ez a beszerzések 15 százalékáig kötelező az uniós tagállamok számára, a maradék 85 százalék közös beszerzése viszont önkéntes lesz.

A gyakorlatban arról van szó, hogy a Bizottság árplafont javasol a holland gáztőzsdén, a TTF-en való kereskedésre. Erre azért van szükség, mert az ottani kereskedést még mindig a vezetékes gáz uralja és nem veszi figyelembe a cseppfolyósított gázzal való ellátást, amitől Európa már túlnyomórészt függ. Tehát a gáz ára a tőzsdén jelenleg lényegesen drágább, mint a földrész más börzéin. Viszont az ár túl alacsony sem lehet, mert akkor a kereskedők messze elkerülnék Európát.

Látható, mennyire bonyolult az árképzés ügye. Arra azonban egyszerűbb megadni a választ, tényleg igaza volt-e a magyar kormányfőnek, amikor azt mondta, megint sikeresen tárgyalt, mert „kiharcolta”, hogy a Gazprommal között hosszútávú szerződést ne érintse a megállapodás. Miért is jó ez?

Kinek jó az, ha mi drágábban vesszük a gázt, mint Európa többi része? A választ nyilván sejtjük, a gond az, hogy sokan még ezekután is sötétben tapogatóznak.